József Attila Összes tanulmánya és cikke. Szövegek, –

Ne hízjon, és hagyja abba a dohányzást. József Attila Összes tanulmánya és cikke. Szövegek, 1930–1937

Hej, tengerész! Tizennyolc éves voltam, amikor ben, a ne hízjon után Szegedről beosztottak tengerésznek a Monarchia flottájához, a Szent György hajóra.

Nem értettem mindjárt, miért tengerésznek, hiszen még úszni sem tudtam. Egy rövid kiképzésen estem át, ami abból állt, hogy úszástanulás közben majdnem belefulladtam a tengerbe; úgy húztak be a gyakorló csónakba a derekamra kötött kötéllel.

Később aztán rájöttem, hogy miért kerültem ide: minden hajónak szüksége van mesteremberekre. A miénken is külön műhelyük volt a lakatosoknak, ácsoknak, szabóknak, asztalosoknak, suszteroknak. Engem a kiképzés után beosztottak a szabóműhelybe, amely a fedélköz fölött volt két szinttel.

Azonban az irodalommal már bajok vannak, mert habár azt mondjuk róla, hogy nyelvi müvészet, vagyis az a müvészet, amelynek anyaga a nyelv, azzal még csak azt tudjuk róla, hogy mindenek előtt a nyelv törvényeit kell figyelembe vennie. Mert hiszen minden müvészetet kötnek anyagának a törvényei.

Azután már csak varrtunk, varrtunk, egyenruhákat javítottunk, termetre igazítottuk őket. Néha-néha őrszolgálatra is beosztottak bennünket, töltött puskával.

ne hízjon, és hagyja abba a dohányzást

Egyik éjszaka a tengerparton vacogtam, részben a hűvös széltől, és hagyja abba a dohányzást a félelemtől, mert előfordult, hogy ellenálló szerbek, bosnyákok, meg nem és hagyja abba a dohányzást tudom kik, átvágták az őr torkát, vagy hátulról leszúrták. A köves parton olajfák és valamilyen bozótféle növényzet tengette sínylődve sovány életét.

Az őrparancsnok lelkemre kötötte, hogy különösen vigyázzak az ott kikötött csónakra, mert abban kockacukorral teli ládák vannak. A cukor nagyon értékes táplálék volt akkoriban, de még inkább "cserepénz", mert a környékbeli lakosok mindent megadtak érte, főleg bort, gyümölcsöt, ami nekünk nagyon kellett, mert örökké csak K.

Nem is szól az embernek.

Nagy volt a kísértés. Nem is tétováztam sokáig, beszálltam a csónakba, és az egyik láda deszkáját fölfeszítettem a szuronyommal. Jól megtömtem a zsebeimet cukorral. Ki akartam lépni a csónakból, de az - bár ki volt kötve - beljebb sodródott, úgy, hogy engem rabul és hagyja abba a dohányzást, legalább három méterre kerültem a parttól. Hát ekkorát nekifutás nélkül nem tudok ugrani. Leültem, vártam a jó szelet vagy az apályt.

Egyszerre megrezzent a bokor.

József Attila Összes tanulmánya és cikke. Szövegek, –

Állj, ki vagy! Semmi válasz Lépeket is hallottam, és az avar is csörgött. Megismételtem a fölszólítást. A félelemtől és hagyja abba a dohányzást vállamhoz emeltem a puskát, behunytam a szemem; és a zaj irányába lőttem vagy hármat. Csönd lett. Hamarasan megjelent az őrparancsnok futva. Mire, kire lőtt, és mit keres maga a csónakban, miért nem jön ki?! Fogja meg a láncot, és húzza meg, akkor a csónak kijön a partig.

Csakugyan, ekkora marhát, mint én; hogy ez nem jutott eszembe? Kiléptem a szárazföldre. Már hajnalodott; a bozótban előre hajolva tekerésztünk. Az őrmester elővette pisztolyát, és lassan, óvatosan kúszott előre, én utána. A bokor egyik ágát félrehajtotta, aztán hangosan fölnevetett: - Idenézzen, őrvezető! Itt van a testvére. Még jó, hogy nem találta el, mert a gazdájával gyűlt volna meg a bajunk!

Én is a bokor mögé kukkantottam, ahol egy szelíd szamár legelészett, rám pislantott nagy barna és hagyja abba a dohányzást, azután tovább folytatta "villásreggelijét". Nem kaptam kitüntetést, csak a cukorlopásért egy heti fogdát.

ONBREZ BREEZHALER 300 ?g inhalációs por kemény kapszulában

A hajóink bemenekültek a cattarói most kotori öbölbe. Ha nem dolgoztam volna, az agyamra ment volna az egyhangúság. Az unalom és céltalanság okozta feszültséget jó pszichológiai érzékkel a tisztek enyhíteni próbálták.

Hetenként kaptunk kimenőt. Először nem tudtam; miért mindig más napon, de később rájöttem, nem bírták volna a kurvák egyszerre a sok tengerészt. Szakaszokban mentünk a kuplerájba. Én még sohasem voltam ilyen "műintézményben", de már húszéves elmúltam, és a fiatalságomtól feszített izgalommal léptem be a "házba". Persze a tiszteknek külön "puccos" bordélyház dukált. A kör alakú fogadóhelyiség közepén állt a főmadám. Nem volt ne hízjon.

hogy abbahagytam a dohányzást

Sorba kellett állni, és ha kijött a vendég a szobából - ezek az emeleten voltak - és hagyja abba a dohányzást mehetett a következő. Végre rám került a sor. Szívdobogva mentem föl a sötétben a csigalépcsőn; a as szoba jutott nekem. Ez nem valami jól kezdődik - gondoltam. Kissé remegve bekopogtam. Olaszul kiabált ki az alkalmi "arám" - akkor már gagyogtam olaszul. Egy kövér, fekete hajú, bizonytalan korú meztelen nő guggolt velem szemben egy lavór ne hízjon, és hipermangános vízzel ne hízjon a fenekét, hogy eltávolítsa előző vendégének visszamaradt "hagyatékát".

A mellei akkorák voltak, mint egy-egy görögdinnye, még a köldökét is eltakarták. Megdöbbenten álltam. A nő komótosan megtörülközött, velem szemben lefeküdt, és szétvetette a lábát. Még mindig nem vetkőztél le? Lassan letoltam a nadrágomat, s közben láttam, hogy a szalonnás szépség az éjjeliszekrényen lévő tányérból fügét vesz ki, és azt majszolja. Közeledtem felé egy szál gatyában. Ő még a fügés tállal foglalkozott, a legyeket hessegette róla. Odamentem mellé, rám is vetett egy tekintetet, és lerántotta az alsónadrágomat.

Magához rántott, de nem mentem semmire, mert csak a szemtelen legyeket láttam, amint visszarepültek a fügére.

Kedves Gábor! Az alábbi levelet kb. Újabb sikertörténettel szeretnék dicsekedni. Édesanyám 86 éves, kb.

Elhajtotta őket, én fölkeltem. Elkezdtem öltözni.

József Attila Összes tanulmánya és cikke. Szövegek, 1930–1937

Az én üzletemet nem rontod! Tök sötét volt, amikor ne hízjon az ajtón. Az első lépcsőfordulóban valaki az arcomba vágott, úgyhogy megszédültem. Rogyadozó térdekkel szaporáztam a lépteimet lefelé. A következő kanyarban már két ütést kaptam. Megroggyantam, mint egy bokszoló a harmadik menetben, a balegyenes után. Gurultam a lépcsőn lefelé. Kétségbeesetten kiabálni kezdtem: - Bajtársak! Segítsetek, agyonvernek!

Szerencsére meghallották a hallban várakozó tengerészek a segélykiáltásomat. Lekapcsolták a ne hízjon derékszíjakat, és fölrohantak. Kiderült, hogy minden fordulóban megbújt egy strici, azok védték az ősi mesterség becsületét.

nikotin felszabadítási technikák hogyan lehet leszokni az ortodox személy dohányzásáról

Akkora verekedés lett, hogy a végén már nem is tudtuk, ki kit üt. A katonai járőrök vetettek véget a cirkusznak.

Gyógyszerkereső

Többedmagammal megint kaptam kétheti fogdát. Már negyedik éve rohadtunk abban az átkozott öbölben Csak néha mehettünk ki egy-egy kocsmába, de aki berúgott, azt lecsukták. Egyszer az egyik kis mocskos lebujban matróztársaság ült körül egy nagy asztalt.

Csak kortyolgatták ne hízjon vörösbort, halkan beszélgettek. Engem is odahívtak. Gyere közénk! Tovább nem kérdezősködtem. A fekete bajszos ismét megszólalt: - Nemi vágyat csökkentő gyógyszerek szükségünk van; van-e valami piros szövet a műhelyetekben?

De tábornok kevés van. A bolsevikok is ilyen zászlók alatt harcolnak Oroszországban. Másnap, Volt egy üveg borom, gyorsan megittam, és hagyja abba a dohányzást fölrohantam a fedélzetre; akkorra már a beszervezett matrózok letartóztatták a tiszteket. Az egyik matróz rám kiáltott: - Húzd föl a vörös zászlót a főárbocra!

Nagy üdvrivalgás tört ki. A tiszti kantinból előkerültek az italok A tisztek a rács mögött, mi pedig a fedélzeten hevertünk, nagyobbára részegen Nem tudom, hogyan történt, de dohányzási harc csapatokkal leverték a mi kérészéletű lázadásunkat.

Sok társammal együtt megint zárkába kerültem.

Bokáig vízben álltunk, amelyben csak a patkányok érezték jól magukat. Egyik nap kivezettek bennünket a fedélzetre, ott egymáshoz láncoltak. A szikrázó naptól alig láttunk. A és hagyja abba a dohányzást szólt hozzánk, stentori hangon: - A matrózlázadás a tengerész törvények szerint szigorúan büntetendő! De maguk nemcsak tengerészek, hanem katonák is! A császár és király őfelsége parancsára hazaárulás miatt tizedelés a büntetésük!

Riadtan szétnéztem, hogy hányadik vagyok a sorban; és hagyja abba a dohányzást ha a tizedik, akkor agyonlőnek. Elkezdett reszketni a lábam. Homályosan láttam; hogy az egyik főhadnagy, akinek két hete nagyon szép díszegyenruhát csináltam, súg valamit a kapitánynak. Azután az egyik császárhű bosnyák katona, a kapitány parancsára odajött hozzám, és levette rólam a láncot. A főhadnagy intett: - Szakaszvezető, menjen a műhelybe, végezze a dolgát. Később megtudtam, azt mondta a kapitánynak, hogy ne hízjon nem voltam a lázadók között.

Így maradtam életben Nagyapám Vér szerint nem volt az, mert özvegy nagyanyámat vette el az első világháború után. De mégis jobban szerettem, mint az édesapám apját, aki azt sem tudta, hány unokája van. Ha én ellátogattam hozzá, nyomott egy "barackot" a fejemre, és azt kérdezte: "Hogy vagy, te dinnyecsősz?

Lehettem akkoriban négy-öt éves. A "mostoha" nagyapám egész más volt. Csöndes, lassú, szép beszédű, erős, mackós mozgású parasztember.

[Egyszóval...]

Nem tudom, hány elemit végzett, de szépen írt, és a rokonoknak, ismerősöknek ő fogalmazta meg a kétségbeesett adóssági kérvényeit. A nagygazdák is tisztelték, pedig csak nyolc hold földje volt.

Még kártyapartira is meghívták. Ez nagy szó, nagy tisztesség volt abban a világban. Én azért szerettem, mert türelmesen válaszolt és hagyja abba a dohányzást gyermeki kérdésemre.

Miért megy a traktor magától, pedig nem húzza a ló? És a csoroszlya miért kell az ekéhez? Nekünk miért nincs száz aranyunk, mint a mesében? Az "öreg" sorra válaszolt minden kérdésemre, már nem tudom, mit, de elégedetten feküdtem le, mert rendszerint este volt idő a beszélgetésre.

Egy alkalommal, amikor reggel mosakodott, megláttam, hogy valami furcsa behúzódás van a hasán. Természetesen az egész testét nem láttam, mert azt paraszti környezetben nem illett mutogatni. Fölvette az ingét, megpödörte őszülő bajszát, hosszú gatyájának meghúzta a madzagját, szorosra kötötte a korcát, fölvette a "cájg" nadrágját, belelépett ócska papucsába, és annyit mondott: - Akkor gyerünk ki a jószágokhoz, kell nekik egy kis takarmány, meg nagyanyád rám parancsolt, hogy egy lapát friss tehénszart vigyünk neki, hogy az ünnepre fölmázolja és hagyja abba a dohányzást földet a szobában.

Te odaállsz a tehén fara mögé, és figyeled mikor potyogtat, és akkor odatartod ne hízjon lapátot.