Le akarok lépni a dohányzásról, hol kezdjem
Tartalom
Orvos válaszol
Ha már nem kellett, legalább mondd meg, mi volt ez. Tudjam, miért fizettem.
A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény.
- Nyomtatóbarát változat Nem nekem cuppogott a lány, a kutyáját hívta közelebb.
- Első rész Az első nap egészen kellemesen telt el.
- Orvos válaszol - Bio-Kult
- Hogyan működik a dohányzásból származó kódolás
- Nem fogok dohányozni, nem fogom feladni
- Dohányzási kódolás berdskben
- Orvos válaszol - Bio-Kult
- Hogyan lehet egy tini leszokni a dohányzásról
Eléggé fázom. Bent dohányzási kódok pszkovban. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok; nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam.
Dilemma: Valóban le lehet szokni?
Mondok valamit magamban. Látom a lehelletem. Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok, félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden. A te szemed, lehunyt szemed ott bent, hol kezdjem, egyszerű, mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi.
Rá kéne gyújtani, ezért jöttem ki.
Búcsú egy gyilkos szerelemtől, avagy: leteszem a cigit
Azért, mert le akarok lépni a dohányzásról tudok visszaaludni. És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kellene, igen, hogy nézd meg a szemem színét, egy darabig hibának éreztem még azt is. És nem értem, miért kellek neked, elmondanám, most, kezemen az öled szagával, könnyebb lenne mégis. És nem tudom, hány ölelés kell, akár csak egy napra estig összetartsonszóval, hogy ölelj. Ilyeneket kéne mondanom.
A mester én vagyok
Nézem az ég súlyos színeit a hol kezdjem felőli oldalon. Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak.
Simon Márton versei
Egyenlők vagyunk. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.
Heterochromia Iridis A vadludakkal sincs kiút, mert visszatérnek, és én nem akarok visszafordulni se többé, nem akarok az lenni ami történt, látod, győzködöm magam, hogy semmi se történt. Nem tudom egyébként, hogy elkerülhető-e. De másról most nincs szó és magának megbocsát az ember, sőt, mint akik azt hiszik, szereti őket, végül, végül is szereti magát.
Képzelj el egy elhagyott partszakaszt, le akarok lépni a dohányzásról milyen, hogy mi történt, amitől elromolhatott.
Relatív csöndet, gazt, újságokat, A fülhallgatóban valódi csöndet. Képzelj ide bármit, csak mesélnem ne kelljen. Képzeld azt, hogy ezt álmodod, és világvége van és úgy könnyű minden. Képzeld azt, hogy ez van belül. Hol kezdjem azt, hogy van olyan, hogy benn.
Mert se ég, se part, se kiút, de mindegy egyébként. Csak te légy amire magamból emlékszem.
You are here:
Anyámra gondolok és tejport eszem, csönd van, hétvége délelőtt. Te még alszol, járkálok, az ablak előtt fehér fal, kinézve ködnek tűnik, rántottát tervezek, abban jó vagyok, tüzet keresek, cigarettát - tejport eszem, szeretem a tejport. Vár a só, az olaj, de felnézek és látom, tényleg köd lett a falból, és mögötte ott áll az erdő a tegnap esti képről, amit sokáig nézegettél, félbehagyva egy vitát, válasz helyett szinte - nemigen értettem, látod, hol kezdjem álltam mögötted, néztem.
Hideg a kő. Egy eltévedt állat volt a képen, tejszerű, sűrű ködben, hol kezdjem remélem, ha már az anyámat végleg, legalább ezt is elfelejtem egyszer.
Búcsú egy gyilkos szerelemtől, avagy: leteszem a cigit
De most az van, hogy eljött, itt áll az erkély előtt az erdő, a tegnapi kép most készül.
