Igaz, hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek
Tartalom
A fiúnak elcsuklott a hangja. Egyszerre fölzokogott. A melegforrás fölbuggyant a kiszáradt földből. Hetek óta gőgösen tartott magán egy férfi-álarcot, melyet dacos szeretet és naív hiúság tettek az arcára: ő volt a családfő. Most egyszerre lehullott az álarc: most gyermek lett megint, gyermek, aki fél… fél az hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek.
- Utoljára Aut-Aurirt-nál verekedtem az arabokkal, és az őrmester úr vezetett.
- Hogyan lehet pénzt keresni a dohányzásról
- The Project Gutenberg eBook of Timár Virgil fia by Mihály Babits
- Ingyenes WiFi 10,0 A házigazdák nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak, amit nagyon köszönünk.
- Miért javulsz a dohányzásról való leszokás után?
- Miért fáj a dohányzás a szegycsontban?
Naív meghatottság fogta el tanára szavaira, minden férfiassága egyszerre elolvadt. Mert érzett egy erősebb barátot, és jól esett végre gyenge lenni. Timár tanácstalanul állott előtte. Oly szívesen lett volna meleg és apai, gyengéd, vigasztaló! Mint a vértesvitézt a vaspáncél, ha ölelni akar. A szeretet szavait kereste, de csak egy száraz, papi kérdés jött ki az igaz — Meggyónt?
Már mentegetőzni akart, hogy mért nem hítt papot. De ebben a pillanatban egy váratlan hang hallatszott a szobából, hol a beteg feküdt. Váratlan, hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek hang, fütty, csattogás, trilla, mintha egy pajkos inasgyerek ujjongása volna, mintha a bujkáló nap csattantana visszhangot, igaz újra kisütött.
Timár csak nézett, hogy hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek ez a hang a Stirling-házba? Pista akaratlan elmosolyodott a könnyein keresztül, s kiömlött, mint egy gyerek. Szép dolog, ha beteg anyját kedves emlékeinek feltámasztásával vigasztalja, de ne felejtse el, hogy a betegek igazi vigasza mégis az Úr szentségének vigasza… Senki sem oly erős, hogy ezt nélkülözhetné: bűnös emberek vagyunk mindannyian.
Pista egyszerre elborult megint igaz dorgálásra, oly hirtelen és őszintén mint az április. Hisz épen ez volt az ő legfájóbb problémája! Mert hitt a pokolban, és az Istent odafönn úgy képzelte, mint egy szigorú paptanárt, aki megszabott törvények, fegyelmi szabályok szerint ítélkezik.
A megbánás is érvénytelen talán, ha nincs elkönyvelve a gyónócédulán… De hogy hívjon papot? Halál színét-szagát hozza ahhoz, aki úgy fél a haláltól? Sikos olajakat, a latin szavak temetőcsengését?
Pap még nem jött úgy a Stirling-házba, hogy nyomában ne kullogott volna a csontos hóhér. És amit nem mert bevallani Timárnak, nem volt biztos hogy anyja milyen szeszélyben lesz, hogy akarja-e majd látni a papot? Virágokat igaz, kanári madarat, de ezalatt folyton nyomasztá valami furdalás: mert iszonyú kemény az Istennek rendje. Hátha a fiú kímélő gyengeségéért az anya bünhődik, abban a világban, melyből nincsen visszatérés?
Mennyit szenvedett Pista ilyeneken! Egy pillanatig megint lesujtotta mindez a furdalás. De… rögtön újra kimosolygott a könnyei közül. Most úgy tünt föl neki Virgil mint egy Szabadító, egy igaz Felnőtt, aki csak jön, szól, és már meg van oldva a gyermek szörnyű dilemmája.
Pap, tanár, jóbarát… Egy perc, egy gondolat: Timár észre sem vette, egyszerre benn állott a beteg nő előtt. Félénken és ügyetlenül lépett előre… s váratlan: amint belépett a kis szobába, mintha kilépett volna a Stirling-házból. Egy más miliő volt!
Na vajon, hogy bírom cigi nélkül?
Fehér csipkefüggöny kizárta a rettenetes udvart. Barátságos fehérség köszönt a falakról. Tisztaság: a meszelt falak tisztasága, az ágyneműek tiszta fehérsége, egy székre dobott igaz fehérsége. Fényképek és egyszerű virágok. A dohányzásellenes rajzok tankönyvei egy kis asztalkán, kézimunkakosár. És a kanárihang.
És az udvarból csak a napfény és verkliszó.
Ellenőrizze foglalása feltételeit
Két keskeny váll emelkedett ki az ágyból, egyszerű hálórékliben. Pista, ültesd le a tanár urat! Ah, ah! Timár tán valami haldokló Magdolnát várt, tépett selymek és beteg illatok közt tájékozatlanul nézett hol a nőre, hol a szobára. Lina felfogta ezt a tekintetet. Az ablakot muszáj állandóan csukva tartani, mert mindenféle parfümök jönnek ebből az utálatos igaz.
Ugy-e, egész kínszenvedés keresztüljönni az udvaron? Látta volna csak régen, avval az undok festéssel! Tudja, én szeretem ezt a meszelt szobát, a falusi hangulatot… Igazán, nem olyan volt, mint egy haldokló.
Csak sápadt, áttetsző arcán, lázas szemein látszott a betegség. Timárnak feltünt a nyugodt fölény, amivel mindjárt társalgásba kezdett, s mikor a falusi hangulatot említette, egyszerre megérezte rajta, maga se tudta, mért, a nagyvárosi nőt. Azt is észrevette, hogy a fadeszkás éjjeli szekrényen egy francia regény hever. Pista hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek egyre a beteg mellett settenkedett, vánkosát igazgatta, a kezét ajkához emelte, megsimította a homlokát, ügyetlen, fiús gyengédséggel, miközben folyton az óráját nézte.
Végre megszólalt: — Tanár úr kérem, nekem most muszáj elmenni tanítani. Mama, majd beküldöm a Wittmannét. Mama kérlek, igérd meg, hogy nem fogsz cigarettázni! Tudod, mit mondott az orvos. A beteg mosolygott: — Nem sokat adok én a doktorokra, fiam! Jobban érzed magad? De Linán egyszerre megint heves köhögési roham vett erőt, mire a fiú kifakadt idegesen, hogy ő nem megy el addig, míg meg nem ígéri, hogy nem cigarettázik.
Pista, egyszerre elszégyelve magát, dédelgető mozdulattal kezet csókolt és némán somfordált az ajtó felé. De onnan mégegyszer visszafordult: — Elfelejtettem a selyembogarakat! Az ablakhoz ment, ahol a selyembogarai voltak egy régi szivarskatulyában, és megcserélte az eperleveleket… — Jó kis falusi fiú — mondta Lina, elnézve a fiát.
Amint azonban Pista kitette a lábát az ajtón, egyszerre mintha kicserélték volna.
Végre nem dohányzom by netty net - Issuu
Megrántotta a vállát, idegesen fölült az ágyában. Timár ijedten nézett rá. A nő szemei lázasan ragyogtak. Maga végre is pap… S már megint mosolygott. A doktor olyan szigorú, s igaz hízni, ha lehagyja a dohányzást Ah, ah! A köhögés most sokáig tartott. Timár avval a gondolattal ült ott, hogy megbánásról, gyónásról beszél majd… kereste a szókat.
De a nő sovány ujja egyszerre tapogatózni kezdett az éjjeliszekrényen.
A fiától rejtegetett cigaretta és gyufa került ki igaz. A beteg rágyujtott. Majd látva a pap hökkent ábrázatát, elkacagta magát: — Azért ne gondolja, hogy rossz vagyok! Hát nem elég jóság és önuralom, hogy nem beszélek a fiamnak arról… Nem ríkatom szegényt, ha kedvem volna is… Látja, jó színésznő igaz, mindig adom előtte a jó mamát, pedig… Élesen nézett a pap szeme közé. Jó kis bigottot neveltek maguk ebből a gyerekből… No, nem azért mondom… Tudja mit, mondjuk, hogy meggyónok magának!
Mondja majd neki, hogy meggyóntam! Hadd örüljön a szegény kis fiú! Egy öreg asszony jött be a szobába, és nyomában bekullogott a macska. Majd megveri az Isten! Timár is összeszedte magát kissé és protestált a különös gyónás ellen. Lina iszonyúan fölkacagott erre, amiből hosszú köhögés lett.
Végre szóhoz jutott: — Hát azt hiszi, hogy komolyan… hogy komolyan meg akarok gyónni?
ELTeC link file
Elmondjam magának, milyen rossz nő voltam? Nem titok az! Mindenki beszéli. Maga talán még nem is ismert olyan rossz nőt, mint én voltam… Tisztelendő úr… Vagy főtisztelendő… No ne haragudjon! Csak azt akartam mondani, hogy azért nem gyónhatok igazán mert semmiféle megbánást nem érzek.
Tudja én már ilyennek születtem… Ha megint újrakezdeném, valószínűleg megint csak így élnék. Bevallom, nekem ez egészen megfelelt, többnyire nagyon jól mulattam. Ah, ah, ah! Hosszú köhögés. Timár feszengve ült székén, egyre érezte térdében a mozdulat csiráit, hogy fölkeljen és otthagyja a csúfolódó nőt, de valami gyengeség visszatartotta: hiszen könyörületesnek kell lenni hozzá, mert nem soká él már; azután nem is tudta, milyen formával távozzék? A nő újrakezdte: — Azért ne gondolja, hogy nem javultam meg!
Ha nem akartam volna tisztességes lenni, nem jöttem volna ide a fiammal. Tudja, már a fiam miatt sem élhettem volna úgy, mint azelőtt. Igaz, hogy megválhattam volna a fiamtól. De mondja, anyák azok, akik így tesznek?
Inkább éltem így szegényen, falun, mert Sót az hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek falu… mióta ő van, gyűjtöttem hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek, hogy itt megélhessek.
Tudja, ha az embernek gyereke van, egész megváltozik. Én mondhatom, mióta Sótra visszajöttem, úgy élek, mint egy szent, hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek elég nekem. Persze, az emberek szemében most is csak a régi vagyok… Ah, ah, ah, ah!
Ha most abbahagyod...
Azért mégis csak itten maradtam. Tudja, itt nőttem fel, és a régi utcák, a házak, a hegyek… azok jók… azok azok hozzám most is, mint kislánykoromban… Timár megint mondani akart valamit. Lina észrevette zavarát, s újra kigyúlt arcán az irónikus mosoly. Úgy-e mégse vagyok olyan rossz, mint amilyennek látszom? Tudja, ki a legjobb térítő? Igaz legjobb térítő a igaz.
Szegény kis fiacskám! Addig játszottam előtte a szentet, míg szinte az lettem. Amint a köhögés kissé alábbhagyott, Timár szinte megdöbbenéssel vette észre, hogy az arcát megint mintha kicserélték volna. Az a fölényes mosoly, mely imént egy pillanatra még megvillant rajta, most egészen eltünt, egy síró arc maradt, egy síró és valóban öreg arc.
Olyan megható, ha maga tudná, hogy milyen megható, úgy ápol, éjjel a hideg konyhában dolgozik a leckén és beszalad, ha moccanok… Tudja, hogy most igaz azért ment el, instruktoroskodik, mióta beteg vagyok, hogy orvosságra legyen… Ugy-e, tanár úr, lesz rá gondja, fogja őt gyámolítani egy kicsit?
Ellenőrizze foglalása feltételeit
Nem voltak valami gazdag emberek, de legalább kedves fiúk… és nem smucigok. Az utolsó változás! Lina arcára egyszerre kiült a gondolat, mint egy rettenetes írás, a vonásokról letörölt minden derültséget, mintha a stílus fordított felével írnak a táblára. Fölzokogott, teljesen enerváltan esett vánkosára. Timár attól félt, hogy eszméletét veszti s már-már az öregasszonyt igaz behívni. De ebben a pillanatban Lina egyszerre kiemelte fejét a vánkosok közül, és csodálatos módon most megint mosolygott, megint avval a szelíden ingerkedő mosolyával.
